Vadászrepülőgép A vadászrepülőgép feladata a légifölény biztosítása. Ennek megfelelően nagy tűzerővel, nagy sebességgel és jó manőverezőképességgel kell rendelkeznie. Fegyverzete általában a törzsbe beépített 1-2 géppuska vagy gépágyú, illetve a szárny és törzs alá függesztett rakéták és bombák. A vadászrepülőgépek sebessége akár a hangsebesség háromszorosát is elérheti. A vadászgépek lehetnek egy-, vagy kétszemélyesek. A gépet a megrendelő által meghatározott feladatnak megfelelő méretűre építik, de elsősorban a fenntartási költségek és a túlélőképesség (minél kedvezőbb tolóerő/tömeg arány, kis radarkeresztmetszet) miatt törekednek a méret és a tömeg lehető legalacsonyabb szinten tartására. A nagy távolságú, vagy hosszabb ideig tartó repülések támogatása céljából rendszerint légi utántöltésre teszik alkalmassá, valamint üzemanyag-póttartály, illeszkedő üzemanyagtartály alkalmazásával növelik a levegőben egy felszállással eltölthető idő mennyiségét. A vadászrepülőgépeknek több változata létezik: * Napjainkban nem tartanak rendszerben olyan gépet, ami kizárólag légi célok elfogására alkalmas, a repülőgépek földi célok támadására is alkalmasak, ez a vadászbombázó repülőgép. * A kizárólag a földi csapatok harcának közvetlen támogatására alkalmas, lassabb, de erősebb fegyverzetű és páncélzatú repülőgép a csatarepülőgép.


--------------------------------------------------------------------------------------------------- Ötödik generációs vadászrepülőgép Az ötödik generációs vadászrepülőgépek az ezredforduló után, egyelőre csak az Amerikai Légierőben rendszerbe állított repülőgépek, jelenleg egyetlen típusuk, az F–22 Raptor áll rendszerben, az F–35 Lightning II valamint az orosz (indiai együttműködéssel készülő) PAK FA pedig fejlesztés alatt áll. Ezen repülőgépek ötvözik a negyedik generációs vadászrepülőgépek előnyös tulajdonságait, elsősorban a kiváló manőverezőképességet az alacsony észlelhetőséggel (Bővebben: Lopakodó repülőgép). Repülési tulajdonságaik elsősorban a hangsebesség felett (tartósan képesek a szuperszonikus sebességtartományban manőverezni, miközben sebességüknek csak kis részét veszítik el a manőverezés miatt) és alacsony sebességeknél (ezt a hajtóművekből kiáramló gázok irányának megváltoztatásával érik el, ez a tolóerő-vektorálás) jobbak a negyedik generációs társaiknál. Ezek a repülőgépek alkalmasak a hálózatalapú hadviselésre, azaz harc közben folyamatosan információkat osztanak meg egymással. A több forrásból (rádiólokátor, infravörös érzékelő, hálózat) érkező információt jelentős feldolgozás után, integráltan képesek a pilóta számára megjeleníteni, ezen képesség elnevezése a szenzorfúzió.